Következő fellépés

2011. Április 11. 19 óra
Budapest Fészek Művészklub
Műsor: Arany János, mint zeneszerző
Arany János dallamait énekli:
Faragó Laura
zongorán közreműködik:
Kapi-Horváth Ferenc

2011. Április 28. 17.30
Szentendre, Kucsera Ferenc u. 1
Hamvas olvasókör-Csütörtök esti beszégetések
Előadó: Faragó Laura
Cím: A népköltészet metafizikája

A pódium pávája – Laura hangja

farago_laura_391112_28754_nHa igaz a lét gravitációjának Tamási Áron-féle törvénye: a magyar néphagyománynak is valahol otthon kell lennie a világok szivárványában még ma is, amikor az élet megváltozott díszletei és szokásai úgy elrugaszkodnak mindentől, ami régi.

A mi népünk attól, hogy határok szelik, és osztják szét szálláshelyeit, még egyáltalán nem cserepeiben érzékeli a maga művészetét, de igenis domború hasú, vidám csöcsös-kancsóként áll az asztalunkon s nem holmi múzeumi polcon.

Még mindennapjaink része, tartozéka. Az emberiség, így a magyarság döntő része is még egyáltalán nem valami elvont tudományos fantasztikus jövő steril elitségét éli, és megmaradásának döntő tényezője marad a kultúrája. A folyamatok végén úgyszólván ebben fejeződik ki, hogy megmaradtunk.

Ma, amikor éppen azt akarják elhitetni, hogy egyedül a mienk társtalan, vidékies, érdemtelen, nagyon erősen érezni érdemes, hogy a mi zengő anyanyelvünk épp úgy az idők végtelenjéből jön velünk és bársonyos, nagy meleg árnyalatok hordozóivá csiszolódott, mint bárkié bárhol a világon.

A kultúrának pedig nem versenypályái vannak, hanem ő maga a megérkezés, ő maga egy utazó mennyország. A miénk is az, hiába hiszik és mondják egyesek, hogy hova tartunk, ahová érünk, ott értelmetlenség ragaszkodnunk hozzá. Mi féltve érezzük, hogy éppen ez köt össze bennünket jóakaratban, a szépség szeretetében mindenkivel.

Laura egy szegedi tanára aforisztikusan tömör vallomásának szellemi szerkezetére, miszerint Cegléden született, de lelke Nagykőrösön jött a világra, Faragó Laura is mondhatja: Pécelen születtem, de lelkem a népköltészetben látta meg a napvilágot.

A szépség, a tisztaság, a kultúra pódiumán valahányszor kigyúl az a páratlan sugárzás, felizzik az ívfény, amikor az ő hangja mutatja föl nekünk ezt a hangokban aranyló, gyönyörű múltat.

Ez a múlt a mi jelenünk: attól, hogy élve éltethetjük, a legszegényebb népeknek, nyelveknek, nemzeteknek, így a magyarságnak is ragyogóan gazdaggá teheti sorsát.”

(Lászlóffy Aladár)