Faragó Laura | Szőcs Géza bevezetője Faragó Laura könyvbemutatóján a Magyar Írószövetségben
15835
post-template-default,single,single-post,postid-15835,single-format-standard,qode-quick-links-1.0,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-title-hidden,qode_grid_1300,side_area_uncovered_from_content,footer_responsive_adv,qode-theme-ver-11.0,qode-theme-bridge,wpb-js-composer js-comp-ver-5.1.1,vc_responsive

Szőcs Géza bevezetője Faragó Laura könyvbemutatóján a Magyar Írószövetségben

Vajon van-e még – s ha már nincs, vajon hogyan ért véget – s ha még nem ért véget, meddig lesz még magyar népköltészet?

A maga autentikus formájában.

És magyar népzene?

És magyar népi fazekasság?

És szőttesek és varrottasok meddig fognak még kikerülni magyar asszonyok és lányok keze alól?

Vajon ki gondolja úgy, és vajon ki állítja azt, hogy míg a világ világ, mindig lesz magyar népművészet. Ki véli úgy, hogy bármilyen történelmi, kulturális, társadalmi, műszaki, értékrendbeli, ízlésbeli változások alakítsák is a nemzet tudatát, lelkiismereti és érzelmi háztartását, mentális és lelki vagyonát:

vajon ki gondolja úgy, hogy továbbra is fennmarad, további évszázadokon át megmarad a magyarság világ- és önértelmezésének fontos eszközeként az, amit összefoglalóan népművészetnek nevezünk.

Élő értelemben értve. Nem múzeumban, nem szuvenírként, nem falvédőként, nem bantusztáni kellékként.

Bármit gondoljunk erről, egy dolog tagadhatatlan. Immár több mint másfél évszázada minden magyar generációnak akad olyan tudósa, gyűjtője, ismerője, szakembere, akik a magyar nép lelki teremtőerejének köszönhetően megszületett kincsek szerelmeseiként létrehozzák a kapcsolatot műremek és befogadó, értékek és publikum között. Az intenzív , szerves és mély kapcsolatot. Kriza János püspöktől Bartókon és Kodályon át Kallós Zoltánig igen fényes névsort lehetne összeállítanunk, és ebből a névsorolvasásból nem maradhatna ki Faragó Laura neve.

Számtalan hangfelvétele, fellépése, lemeze mellett most letett az asztalunkra egy könyvet is. Balladáink közül kiválasztott huszat, és ezekhez bibliai idézeteket, párhuzamokat, magyarázó, értelmező jegyzeteket fűzött. Hogy a művésznő avatott és ihletett közvetítője a magyar zenei és népköltészeti remekműveknek, hogy ezek hordozói közé tartozik, ezt eddig is tudtuk. De hogy emellett Biblia-ismeret, teológiai műveltség, folklór- és irodalomtudomány-ismeret dolgában is képes egy ennyire hiánypótló, interdiszciplináris tudományos teljesítményre, ezt kevesek gondolták. Tárgyismeret, lényeglátás, tudás, intuíció – kell-e ennél több egy meggyőző, hiteles és olvasmányos összegzéshez, amely arra a kérdésre keresi a választ: vajon a ballada mint spirituális önkifejezési forma, amely évszázadokon keresztül áthatja Európa kulturális énjét, mennyire köthető a keresztény hitvilághoz, értékrendhez, szemlélethez, egyáltalán: tudathoz?

Szőcs Géza

 

Budapest, 2018. február 28.