13 Már Faragó Laura: Magyar népballada és a Biblia
Faragó Laura
– énekművész, népdalénekes, zenetanár „Pécelen egy tizenegy gyermekes családba születtem, de lelkem a népköltészetben látta meg a napvilágot. Édesanyám református lelkész lánya volt, így az egyházi zene is mindennapos volt otthon. Öt idősebb és öt fiatalabb testvérem van, így mindig belekerültem egy olyan társaságba, akik énekeltek:’ (Faragó Laura)
A Szegedi Tanárképző Főiskolán 1971-ben végzett magyar-ének-zene szakon, majd a berlini Hans Eisler Zeneművészeti Főiskolán dal- és oratórium-énekesként diplomázott 1979-ben. 1970-ben a Magyar Rádió és Televízió első országos „Röpülj, páva!” népdalversenyének nagydíjasa, majd ugyanebben az évben Angliában a nemzetközi Middlesbroughi Népdalversenyen 1. helyezést ért el. 2014-ben Magyar Örökség-díjat, 2015-ben Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztje kitüntetést kapott. Önálló lemezei: Szivárvány havasán (magyar népdalok); Júlia szép leány (balladák és népdalok); A magyar dal évszázadaiból (zongorakíséretes dalok). Könyvei: Ünnepeink (1999, Vincze Papírmerítő Műhely); Szülőföldem, zengő anyanyelvem – CD-melléklettel (2003, Masszi Kiadó; 2015, Napkút Kiadó); Szép illatja száll a víg szívemre – CD-melléklettel (2014, Magyar Napló Kiadó)
,,Faragó Laura, ez a virágtorkú asszony énekével nekem mindig olyan volt, mintha egy gótikus katedrális kőcsipke-tornyában, a hideg kő-csőben egy fehér galamb száll, verdesve vérző szárnytollával a szárnyverdesés-hang, a lázas szívhang lüktetése emelkedik egyre feljebb, a végtelen felé, de az ablaktalan vak toronyból nincs kiszabadulás. Feledhetetlen ősi rabság ez, mégis mindenható és örök:’ (Juhász Ferenc)
,,Ha igaz a lét gravitációjának Tamási Áron-féle törvénye: a magyar néphagyománynak is valahol otthon kell lennie a világok szivárványában még ma is, amikor az élet megváltozott díszletei és szokásai úgy elrugaszkodnak mindentől, ami régi:’ (Lászlóffy Aladár)