Petőfi körtefája Kismaroson

Petőfi körtefája címmel felhívást tett közzé a Magyar Kultúráért Alapítvány a költő bicentenáriuma alkalmából. Az eredeti fáról újraszaporított oltványhoz hozzáférhet minden falu és közösség, amely csatlakozik a felhíváshoz.

A hagyomány szerint Petőfi Sándor utolsó estéjét 1849 július 30-án Székelykeresztúron, a Gyárfás-kúria kertjében, egy terebélyes körtefa alatt töltötte, és másnap e városkából indult fehéregyházi útjára. Az öreg körtefa Petőfi egyetlen élő tanúja – emlékszik vissza Mikó Imre is, Petőfi egyik legjobb kutatója az 1970-es években.

Kismaros is hozzájutott a körtefa utódjához, és 2023. június 1-én, a Falumúzeum udvarában ünnepélyesen – versekkel, énekszó kíséretében – került sor a fácska elültetésére.

Az eseményen, mint közreműködő szereplő, én is részt vettem. A hálás faluközösség pedig,  megajándékozott a székelykeresztúrról érkező oltvány egy második példányával.

Kismarosi kertembe került Petőfi körtefája – s remélem, majd bő terméssel hálálja meg szeretetteljes gondozásom!

Faragó Laura

Kismaros, 2023. június 1.

Kányádi Sándor verse, akit megihletett a vén körtefa, az „öreg tanú”, Székelykeresztúron.

Haldoklik az öreg tanú,

Petőfi vén körtefája.

Azt beszélik, ő látta volt

verset írni utoljára.

Alatta ült, onnan indult

éjfélkor a csatatérre.

Be rég is volt az a csata!

Van annak már jó száz éve.

Több is már, mint jó száz éve.

S a körtefa ma is áll még.

De mögötte, körülötte

Olyan kicsi lett az árnyék.

Úgy összement s gyümölcsöt is

ritkán ha vet néhány ága.

Híréhez hű méltósággal

készülődik a halálra. 

Hogy nem is pusztult el eddig?

Társai már rég kidőltek – 

kemény idők jártak, de ő

ellenállott az időnek!

Várt, mert tudta, ki alóla

indult el, annak győzni kell.

S visszatér majd egyszer ide

egy hatalmas hadsereggel.

(1954)